Egy idősebb úr keresett meg telefonon, majd rövid egyeztetés után pár nappal később látogatott el hozzám, kezében egy sokat látott Laney TF50 gitárkombóval. A panaszai ismerősek lehetnek mindenkinek, aki látott már sokat használt, vagy éppen sokat állt kissé korosodó technikát: recsegnek a potméterek, erőtlen a hang, de – ahogy ő fogalmazott szabadkozva – „biztos csak az én fülem kopik már az évek alatt”.

Első ellenőrzés azonnal megmutatta, hogy a tulajdonos füle tökéletes: a tisztán félvezetős, IC-s felépítésű erősítőnek brutális alapzaja volt. Búgott, súgott, zizegett, az összes potméter ragadt és sercegett, ha pedig csak közelítettem feléjük a kezemmel, zúgott az egész rendszer.

Első körben a tisztítással próbálkoztam, de ez nem hozta az általam elvárt szintet. A szénpályák kopásait a tisztítás már nem tudta orvosolni, így a teljes csere mellett döntöttem. És ha már csere, akkor az összes potmétert lecseréltem újakra, mert nem pár 100Ft az amin itt spórolni kell. Termmészetesen a csere előtt egyeztettem az ügyféllel, hogy mi várható. A torzító fokozat puffer kondenzátorát és a két fő tápági kondenzátort is újakra cseréltem, természetesen 3000óra üzemidejű, alacsonyimpedanciás, tehát low ESR kondenzátorokra, amelyek üzemi feszültsége egy nagyságrenddel nagyobb, mint a készülék üzemi feszültsége. Az összes kritikus forrasztást újramelegítettem, frissítettem, mert több helyen volt látható az úgynevezett ónrohadás jelensége is.

Az ördög a részletekben: Hogy a közelítési és érintési zajt végleg kiirtsam, az új potméterek fém házait összekötöttem (sorolás), és közvetlenül a csillagponti földelésre (GND) kötöttem le. Valami olyasmit kapott az erősítő, amit a gyárban anno megspóroltak.

A project legszebb része csak ezután következett!

Nem szeretem a készülékeket „csak úgy” átadni a megrendelőimnek: Megkértem az urat, hogy hozza el a saját gitárját és próbálja ki a helyszínen.

A reakciója és a mosolya minden pénznél többet ért.
Pár akkord után szinte ujjongott örömében. Azt mondta, ez az erősítő még újkorában sem szólt ennyire jól: sokkal tisztább, dinamikusabb és artikuláltabb lett a hangja, mint valaha. Már-már a nagy csöves Marshal erősítőinek hangját, hangzásvilágát hozza. A felesleges zajok, búgás pedig teljesen eltűntek.

A zene nem korfüggő és a jó hangzás sem luxus. Néha csak egy kis gondoskodás, a részletekre való odafigyelés és a megfelelő földelési geometria kell ahhoz, hogy a régi technika jobb legyen, mint új korában.

A modern szórakoztató elektronika világában léteznek olyan tervezési hibák, amelyekkel a tulajdonosok ezrei szembesülnek világszerte, és amelyekre a hivatalos márkaszervizek reflexszerűen mondják ki a gazdasági totálkárt. A KTAudio műhelyébe érkezett egy Samsung UE40D6500 Smart LED televízió, amely pontosan egy ilyen hírhedt folyamaton ment keresztül. A tulajdonos elmondása szerint a TV először furcsa képhibákat, vizuális artifactokat produkált, majd teljesen befagyott. Hosszabb állás után, hidegen még bejött a menürendszer, de percek alatt újra megjelentek a csíkok és a fagyás, míg végül a készülék már el sem indult: végtelen boot-ciklusba ragadt, és folyamatosan ki-be kapcsolgatta magát.

Az átlagos szerviz ilyenkor azonnal táphibát vagy kijelzőhibát kiált. A KTAudio mérőasztalán végzett első teszt során azonban a fő alaplapot (Main Board) lehúztam a tápegységről, és megmértem a feszültségeket: a táp és a háttérvilágítás tökéletesen, stabilan működött. A probléma tehát a főpanelen gyökerezett. Ennél a konkrét Samsung szériánál a gyári tervezés legnagyobb bűne, hogy a komoly számítási teljesítményt végző főprocesszor felett semmilyen hűtőborda vagy fizikai rögzítés sincs – a chip egyszerűen „ott van a semmiben” az alaplap közepén. A folyamatos működési hő és a lehűlés okozta hőtágulás miatt a processzor alatti mikroszkopikus BGA forraszgolyók idővel elengednek, megszakad a kontaktus, ami a fagyásokhoz és a rendszer összeomlásához vezet.

A helyreállításhoz egy precíz és kockázatos, komponens szintű hőkezelési eljárást alkalmaztam. Kiszerelés után az alaplapon minden hőtől védendő, érzékeny alkatrészt gondosan letakartam és izoláltam. Első lépésként alulról fokozatosan előmelegítettem a processzor környezetét biztonságos 60°C-ra, majd fentről, mérnöki pontossággal adagolt 320°C-os forró levegős technikával, speciális eltávolítást nem igénylő folyasztó szert alkalmazva finoman átforrasztottam a processzor alatti forrasztásokat, és ugyanígy átszaladtam a mellette lévő memória chipek felett is (Reflow eljárás). A kontrollált és lassú lehűlést követően a panel visszaépítésre került a tesztvázba.

A televízió az első gombnyomásra, azonnal és hiba nélkül, artifact-mentes tiszta képpel indult el. Egy igazi szakember azonban itt nem áll meg: ha a gyári tervezési hibát nem javítjuk ki, a TV hónapokon belül újra leforrasztotta volna magát. Mivel a készülék egy ismerősömnek készült, egyedi hardveres tuningot alkalmaztam. Egy korábban leselejtezett hálózati routerből kitermeltem egy tökéletes méretű alumínium hűtőbordát. Ezt a bordát precízen ráfabrikáltam a csupasz processzor tetejére, egy olyan mechanikus rögzítést kialakítva, amely nemcsak a brutális hőleadást biztosítja a környezetnek, de fizikai leszorítóerővel fixen a panelhez is láncolja a chipet.

A teljes művelet mindössze pár órát vett igénybe. A tulajdonos még aznap, a javítás napján vissza is kapta a televíziót, és azóta is hatalmas megelégedéssel, napi szinten használja. A tanulság? Nem kell azonnal új tévéért rohanni a boltba vagy kifizetni egy új alaplap árát: a KTAudio-nál a valós fizika ismerete, a kreatív mérnöki barkácsolás és a precíziós forrasztástechnika képes hosszú évekre elhalasztani a tervezett elavulás okozta elektronikai hulladékká válást.

(A teljes tesztelés végén)

(Itt már egyből látható, hogy fura elszíneződések voltak a processzoron és környékén)

(A hűtőborda felhelyezés közben…)

Egy igazi audió csemege pihen éppen nálam a KTAudio mérőasztalán: egy klasszikus Dénes Péter-féle csöves erősítő. Ezek a készülékek a maguk puritán, ponttól-pontig szerelt (point-to-point) belső világukkal és zeneiségükkel igazi legendák a hazai hifisták körében. Dacára annak, hogy a kábelezés az avatatlan szemnek nélkülöz mindenféle logikát, van valami furcsa bája az egésznek. Egy csöves erősítő hangját ugyanis nem az határozza meg döntően, hogy a vezetéket A-ból B-be egyenesen, vagy kanyarintva helyezzük el, hanem a csövek típusai, a kialakítás, a visszacsatolás és a transzformátorok. Sajnos szemlátomást kapott már az élettől eleget ez az erősítő és sajnos a felhasznált kondenzátorokat már lassan 20 éve nem gyártják… El is fáradtak, ahogy mondani szoktuk.

A feladat adott: teljes átkábelezés (szigorúan a korábbi kábelek felhasználásával és a topológia megtartásával) és a fáradt kondenzátorok cseréje vár a gépre, de a tulajdonos kérésére szigorúan a költséghatékony ésszerűség határain belül. Míg a futárok hozzák az új alkatrészeket, mérnöki szemmel analizálom a belső felépítést. A high-end világában ugyanis könnyű elszállni a csillagászati árú, misztikus alkatrészekkel. Szervizszakemberként viszont az a véleményem, hogy a zseniális hangzás nem a méregdrága márkák feliratától, hanem a megfelelő specifikációtól és a precíz munkapont-beállítástól függ. Ahogy mindig szoktam mondani: Az ördög a részletekben rejlik.

A prémium hangzás elérhető észszerű költségvetésből is, ha a felújítást a gyakorlati fizika és nem a marketing vezérli.

Így, ami helyre lett állítva, ha summázni szeretném:

• földelési csatlakozásnál a rögzítő csavar eltört ahogy hozzáértem, így azt cseréltem
• a földelési vezeték (ház és betáp földelés összeköttetése) le volt szakítva, ezt új vezetékkel helyreállítottam
• betáp kábel szigszalagos és műanyagcsöves szigetelések zsugorcsövezése
• elszakadt / leszakadt vezetékek helyreállítása
• forrasztási frösscsenések eltávolítása a házból
• 220uF/250VDC, Nichicon, low ESR 105°C 3000h, 6db kondenzátor beépítése a 6db 2 x 100uF / 250V hagyományos, még 1980. Márciusában gyártott kondenzátorok „helyére”
• 100uF/450VDC, Elite, low ESR 105°C 5000h, 2db kondenzátort az előfok tápegységéhez, amely bekapcsolás pillanatában szinte teljes 420V-os tápot kap egy rövid időre. (itt korábban 2 x 100uF / 250V-os kondenzátor volt)
• TDK X2-es 680nF / 650V DC tűrésű kondenzátor a tápszűréshez a korábbi 400V-os helyére.
• Egy sor szigetelés zsugorcsövet kapott a nagyobb mechanikai biztonság érdekében
• Több vezetéket is megfelelően rögzítettem gyorskötözővel a nagyobb biztonság érdekében
• Az alaplapi borítás új csavarokat és alátéteket kapott
• Ezen kívül természetesen az adott csövekhez BIAS beállítás is történt, több órás teszteléssel egyetemben

Az ügyfél a helyszínen meg is hallgathatta a készüléket és csak ezek után adtam át. Teljesen hideg állapotból indítottam a készüléket, hogy hallja milyen szépen éled fel, mindenféle zaj vagy torízás nélkül szólal meg már a kezdetektől az eszköz. További tanácsokkal ellátva és egy jó beszélgetést követően vitte haza a készüléket, amely így már újabb hosszú évekig biztonságosan fog üzemelni.